OLÁH János (Nagyberki, 1942. november 24.): költő, író. 1961-1966 között az ELTE BTK magyar-népművelés szakán tanult. 1971-1972 között a Testnevelési Főiskola edzőképzőjét is elvégezte. 1966-1968 között könyvkereskedő, majd művelődési házban volt propagandista. 1968-1970 között szabadfoglalkozású volt. 1970-1971 között kulturházban dolgozott. 1973-1975 között cselgáncsedző volt. A Remetei Kéziratok című irodalmi és művészeti periodika kiadója, a Kézirat Kiadó vezetője. 1994 óta a Magyar Napló főszerkesztője. 1995 óta a Fókusz Egyesületének elnöke. Irodalmi pályája 1969-ben az Elérhetetlen föld című versantológiával indult. Verseiben kevés képet használ. Legfontosabb költői eszközei: lakonikus mondatok, párhuzamok, gondolati paradoxonok, ellentétek. Reflexiós, meditatív hangulatú regényeiben gyermekkori emlékeit dolgozta fel. Az Örvényes partján című novellafüzetében (1988) a második világháború és az azt követő évtized eseményei egy világtól elzárt falusi közösség életében jelennek meg. ( kilencek )

Művek
Fordulópont (regény, 1972)
Közel (regény, 1976)
Visszatérés (regény, 1979)
Jel (versek, 1981)
Az őrült (regény, 1983)
Az Örvényes partján (elbeszélések, 1988)
Válogatott versek - Selected poems (Mezey Katalinnal, 1990)
Elbeszélések - Erzahlungen (Mezey Katalinnal, 1990)
Nagyító fény (válogatott versek, 1991)
Kenyérpusztítók (dráma, 1994)
An unexpected meeting, versek, 1995.
Vérszerződés (novellák, 2001)
Por és hamu (versek, 2002)