Oláh János
Elveszett motívum
Dinnyés József dalai
Az Isten akkor van veled,
amikor megtámad a csönd.
Bizonytalan lesz a neved,
mi van lent és mi van fönt.

Mikor szinte nem létezel,
szétroncsol a világ.
Azt képzeled, hogy fölemel,
s hogy nem bírod tovább.

Oldódj bele a semmibe,
habzsold a múlás ízeit!
Ahogy eszelőst a hite,
bűnöst a bűne boldogít.

Kárhozat ez, vagy irgalom,
a csönd nem válaszol.
Súlyos teher, mint a vagyon,
de könnyen elszáll, mint a por.

 Egyre megy, hiszel, nem hiszel,
más léptékkel mér az idő,
nem tesz kivételt senkivel,
s oly érzéketlen, mint a kő.

Kezedre tévedt furcsa kéz,
mázsás érintés bársonya,
egy szem, amely szemedbe néz,
mintha nem nézne sehova.

Ez volt az, ami megtalált,
e bensődbe zárt sivatag,
ezer határ amit lezárt
a végtelen leple alatt.