KOVÁCS Vilmos  (Gát, 1927. június 5.– Budapest, 1977. november 13.): költő, író. Beregszászon kezdte, 1945-ben Munkácson fejezte be a polgári iskolát, felsőkereskedelmi érettségit tett. Beregszászon könyvelő, 1947-től a gáti községi tanács vb. titkára. 1949-től a munkácsi városi adóhivatal könyvelője, főkönyvelője, tanácsosa, főtanácsosa. 1952-ben Munkácson ukrán tannyelvű esti középiskolában tanult; 1952–57 között a Csernovici-Lvovi Pénzügyi-Közgazdasági Főiskola lev. hallgatója, de tanulmányait nem fejezte be. 1955-től a munkácsi Prapor Peremohi (A Győzelem Zászlaja) c. járási ukrán lapnál könyvelő; gondozta a kulturális rovatot, és vezette a helyi irodalmi stúdiót. 1958-tól az ungvári Kárpáti Kiadó magyar osztályának lektora, főlektora, osztályvezetője. 1960-ban a beregszászi Vörös Zászló c. járási lapnál irodalmi stúdiót hozott létre. Támogatta az ungvári Forrás Stúdió (1967–1971) fiataljait. Létrehozta és 1970-től gondozta a Kárpáti Kalendárium irodalmi mellékletét. Tevékeny részese volt a kárpátaljai magyarság polgárjogi mozgalmainak. 1971-től szabadfoglalkozású. 1977-ben áttelepült Budapestre. Verseit, regényét, novelláit erő, szenvedély, igazságkereső bátorság; a megfigyelés érzékenysége és a kifejezés pontossága; népiség és az egyetemességigény jellemzi. Hosszas huzavona után 1965-ben kiadott, majd betiltott Holnap is élünk c. regénye a kárpátaljai magyarság 1944 utáni sorsának leghitelesebb ábrázolása. A magyarság őstörténetével foglalkozó, 1500 lap terjedelmű kéziratainak egy része 1997–ben megjelent.( kárpátalja )

Művek
Vallani kell!, versek, Ungvár, 1957;
Tavaszi viharok, versek, Ungvár, 1959;
Lázas a Föld, versek, Ungvár, 1962;
Veszennyaja burja, versek, (oroszul), Moszkva, 1963;
Holnap is élünk, regény, Ungvár, 1965, Debrecen–Ungvár, 19892;
Csillagfénynél, versek, Ungvár, 1968;
Testamentum, válogatott versek, Bp.–Ungvár, 1992;
Ha rám szakad a Végtelen Idő, versek, Ungvár, 1997;
Kik voltak…?, Nyelv- és őstörténeti írások a honfoglaló magyarság kialakulásáról, 1–2, szerk. KOZMA Endre, Ungvár, 1997.