Kölcsey Ferenc 
Sződemeter, 1790. augusztus 8.– Cseke, 1838. augusztus 24.
költő, kritikus, politikus, szónok
Kölcsey Ferenc Zrínyi második éneke
Kölcsey Ferenc Rebellis vers
Kölcsey Ferenc Balassa
Kölcsey Ferenc Himnusz (Erkel Ferenc dallama)
KÖLCSEY Ferenc KÖLCSEY Ferenc (Sződemeter, 1790. augusztus 8.– Cseke, 1838. augusztus 24.): költő, kritikus, politikus, szónok, az MTA tagja (1830). Földbirtokos nemesi családból származott. Pesti joggyakorlat után (1810-12) Bihar vármegyei birtokán, Álmosdon, 1815-től a Szatmár vármegyei Csekén gazdálkodott haláláig. Szatmár vármegye főjegyzője, az 1832-es országygűlésen követe. Nagy hatású szónoklataiban a vallásszabadságot, a magyar nyelv hivatalossá tételét, a jobbágyfelszabadítást követelte a reformellenzék egyik vezéreként. A nyelvújítási mozgalom vitáiban (Kazinczy Ferenc oldalán) való részvételével, valamint kritikáival vált ismertté az irodalmi életben. Igazságtalan egyoldalúsággal marasztalta el Csokonai és Berzsenyi költészetét. Lírai pályakezdését a szentimentalizmus jellemezte. Később a nemzeti lét kérdéseit állította középpontba nemes átoszú versekben szabadságharcos hagyományok idézésével, a nemzeti bűnök ostorozásával (pl. a Himnuszban, 1823), a cselekvő hazafiság hirdetésével (Huszt), a nemzethalál megrendítő látomásának felidézésével (Zrínyi dala; Zrínyi második éneke). Értekező prózája is jelentős. Irodalmi programja szerint a nemzeti költészetet a népi hagyományokra kell építeni (Nemzeti hagyományok, 1826). életfilozófiáját foglalta össze unokaöccséhez, Kacinczy Kálmánhoz szóló intelmeiben, a Parainesis (1823) című értekezésében.

Művek
Minden munkái, kiad. EÖTVÖS József, SZALAY László, SZEMERE Pál, 1–6, Pest, 1840–48;