ÁGH István (Felsőiszkáz, 1938. március 24.): költő, író, műfordító. Nagy László (1925–1978) öccse. A tapolcai gimnáziumban érettségizett. 1961-ben az ELTE-n szerzett oklevelet magyar–könyvtár szakon. 1961–1962-ben az építők szakszervezetében, majd 1969-ig a Népművelési Intézetben könyvtáros. 1968 és 1970 között a Munka című folyóirat kulturális rovatának vezetője. 1975-ben az Új Írás versrovat-vezetője. 1985. és 1990. között a Magyar Nemzet szerződéses munkatársa irodalmi publicisztikára. 1997. óta a Hitel munkatársa. A közbeeső időszakokban szellemi szabadfoglalkozású író. Első verseskönyve 1965-ben jelent meg. 1967–68-ban tanulmányúton járt Jugoszláviában, Macedóniában. 1969-ben, 1980-ban József Attila-díjat, 1986-ban Artisjus díjat, 1989-ben Kortárs-díjat, 1992-ben Kossuth-díjat kapott. A Hetek néven emlegetett csoport tagja. 1992-től az Magyar Művészeti Akadémia tagja. ( hetek )  

Verses kötetei
Szabad-e énekelni 1965. 
Rézerdő 1968. 
A tündér megkötözése 1971. 
Jóslatok az újszülöttnek 1973. 
Jól vagy? 1977. 
Krumplinyomó huszár 1977. 
Boldog vérem. 1979. 
Napvilág 1981. 
Keseredik a föld héja 1984. 
Napló és tulipán 1987. 
Emberek éltek itt 1991. 
Évfordulók 1994. 
Mivé lettél 1998.
Fuit 1998.
A képzelet emléke 2000
Gianicolo fehér virága 2000. 
Ágh István válogatott versei 2000. 
Semmi sem úgy 2003. 
A megtalált időből 2005. 
Hívás valahonnan 2011.