Simonyi Imre
Vers egy régi juhászról 
Dinnyés József dalai
Belényesen egy juhakol; 
ez maradt az elmúlt nyárból 
- s aki zsendicével kínált; 
Urs Traján, a birkapásztor -

Csöndes tűznél békességgel 
ültünk szikkadt nyári estén,
alig szóltunk, hiszen alig 
értettünk szót egymás nyelvén.

Fújtuk csak dohányunk füstjét 
s bámultuk óriásra nőtt 
árnyékunkat - s bólogattunk, 
egy arra jövő ha ránkköszönt.

És szállt a füst, jó áldozat; 
s abba kettőnk hite elfért -
Egyikünké sem volt hamis 
(mint hajdan az egyik testvér;

 az a régi, első gyilkos, 
aki hamisan áldozott...) 
Mi a hitünkkel áldoztunk, 
ahogy a csordapásztorok

sokezer évvel azután, 
hogy embert ölt az első kés... 
- Sokezer évet késtél Mester 
szent Pünkösdöddel: - Békesség!

S tán sokezer év kell még hozzá... 
Mert úgy hírlik, hogy Urs Trajánnal 
ölre kell még előbb mennem 
foggal, ágyúval, vagy kaszával -

Urs Trajánnal. - Kinek szemére 
békés árnyékot vet a bánat. 
Ismerős bánat - láttam egykor 
táskás szemében nagyapámnak -