Simonyi Imre 
Simonyifalva, 1920. szeptember 14. – Gyula, 1994. február 10.
költő
Simonyi Imre Nem lehet abbahagyni
Simonyi Imre Vers egy régi juhászról
Simonyi Imre Vers
Simonyi Imre Népdal és változat
Simonyi Imre Rendületlenül

SIMONYI Imre (Simonyifalva, 1920. szeptember 14. – Gyula, 1994. február 10.): költő. Alapvetően a bihari táj, a Fekete-Körös vidéke bocsátotta útjára. Gyulán nevelkedett, s bár életútja évekig Budapestre vetette, élete végéig hűséges marad a határvidék környezetéhez. Költészetének gyökerei szülőföldjéből táplálkoznak, amelyet egy idő után felvett, alkotói nevén át is magához kapcsol. Hányatott, eseménydús pályafutása végül elhozta számára a megnyugvás éveit: Gyula városa díszpolgárává avatta, szülőfalujában pedig, emlékére egy idő óta minden évben megrendezik a Simonyi-napokat. 

Művek
Tisztességes írás, versek, 1956;
Önéletrajz helyett, versek, 1962;
Ne sírjatok, versek, 1966;
Hatodnapon, versek, 1970;
Gyulai krétarajzok, versek, 1978;
Forgácsok egy fakeresztről, versek, 1980, Szombathely 1993;
Két szerelem, versek, 1984;
Különvélemény, versek, 1986;
Ember Gedeon jegyzeteiből, 1984;
Világ és nézet, 1990;
Az öröm hiányzott, versek, 1994;
A költő törvénye (1995 - posztumusz)