Serfőző Simon 
Szedelődzködik
Dinnyés József dalai
Félreesőn, szélein e hazának,
vidékek zugaiban,
legalján halódnak,
csöndesülnek el öregeikkel
a megüresedő,
jövőből kitagadott falvak.

A csülöknyom-partokon
útjai világgá mennek,
elbitangolnak.
Gödrei kilukadnak,
mint a vödrök.
Elhagyott istállóik szaga
bődül el az ajtókban.

Elköltöztették holnapjait,
mint az iskolát.
Harangszó is a szomszédból jön,
mint az orvos néha.
Nincs gyógyítója máskor:
a betegség, fájás
hiába jajgat.

Szedelődzködik innen a nép
a városi dobozolt életbe,
s másfelé. A kutyaugatást
szabadon engedi.
Elpotyázza vagyonkáját,
csakhogy vigyék. Múltját
elcsapja, mint a barmot.
Otthagyja temetőjét.

A felhőkkel fellobogózott
tájról, ahol az élet
makacsul maradna,
elszáll az életkedv, mint a madár.
Üres galambdúcokat szaglász
a szél, amikből
a lukak is elröpülnek már.