Sinka István 
Gonosz bíró balladája
Dinnyés József dalai
Katona-dűlőn magába
zúg egy veres lombú nyárfa.
Azt mondják róla, hogy olykor
minden levelibül vér foly.
Fa, kit a szél sose ingat,
ágain hollókat ringat.
Nagy hollókat, gyászolókat,
halálért kiáltozókat…

Élt arra egy pusztabíró,
mindenkit törvénybe-hívó,
mindenkit vasláncra verő,
s mindenki életin nyerő.
Saját lánya megátkozta,
mikor Both Pált is elfogta.
Elfogta, bús rabbá tette,
s idegenbe elvitette. 

 Elvitette katonának,
s szép lovait önmagának.
Ám jó Both Pál visszaszökött.
Akkor meg a csalit között
meglövette, megölette,
a holdfénynél eltemettette.
Meg is fogta lánya átka,
úgy lett vereslombú nyárfa.

S kik vele egy tálból ettek,
cinkosai hollók lettek.
Esti szél most a lány, szegény,
s pusztai csend most a legény.
...Katona-dűlőn magába
zúg egy vereslombú nyárfa.
Ágait szél nem ingatja,
hollóit mégis ringatja.