Sinka István 
Nagyszalonta, 1897. szeptember 24. – Budapest, 1969. június 17.
költő, író
Sinka István Gonosz bíró balladája
Sinka István Este volt épp napszálltakor
Sinka István Hódfalván zokogtak
Sinka István Titkos csillagok balladája
Sinka István Hazátlan Sallai 
Sinka István Halált küldött az éji rét
Sinka István Nem tudják a kék eget által kiáltani
Sinka István Alszik
Sinka István Holt tanya
Sinka István Őszi reggel
Sinka István Hamva nőtt a lámpabélnek
Sinka István Fénylik Magyarország
Sinka István Sírás az időben
Sinka István Karácsonyi ének
Sinka István Csillagvesztés

SINKA István (Nagyszalonta, 1897. szeptember 24. – Budapest, 1969. június 17.): költő, író. Bihari ridegpásztor családban született, maga is bojtár, majd juhász volt Nagyszalonta környékén. 1919-ben házasságot kötött Pap Piroskával. 1920-ban Vésztőn telepedett le. A Magyar Falu című „fajvédő” újság pályázatára küldte be első verseit. A lapban és irodalmi mellékletében, a Virágoskertben rendszeresen jelentek meg írásai. Féja Géza 1932-ben Bajcsy-Zsilinszky Endre Szabadság című hetilapjában közölte verseit. A szeghalmi gimnázium vállalta első kötetének kiadását. Veres Péterrel, Szabó Pállal és Barsi Dénessel kötött barátságot. 1935-ben Barsi, Szabó és Sinka megalapították a Kelet Népe című folyóiratot. Versei a Szabadságban, a Komádi és Vidéke című lapban, a szlovákiai Magyar Írásban, majd a Válaszban, a Hídban, a Szabad Szóban, a Magyar Életben és a Magyar Útban jelentek meg. 1936-ban Budapestre költözött. Munkát nem talált, nyomorgott, betegen kórházba került. Felesége halála után Péczeli Katalinnal kötött házasságot 1937-ben. 1939-ben Püski Sándor, a Magyar Élet kiadója adta ki a Vád című verseskötetét. 1945 után szembehelyezkedett a szocialista átalakulással, és hosszú időre kívül rekedt az irodalmi életen. Kései szerelmes verseinek Szín Magda, harmadik felesége az ihletője, aki betegségében mellette volt. 1961-ben Eltűnik a hóri domb című elbeszéléskötetével jelentkezett újra.

Művek
Az élők félnek, versek, 1939;
Denevérek honfoglalása, versek, 1941;
Hontalanok útján, versek, 1943;
Balladáskönyv, 1943;
Végy karodra, idő. versek, 1964;
Mesterek uccája, versek, 1967;
Szigetek könyve, versek, 1972;
Válogatott versei, 1977;
Lovasok opál mezőkön, vál. versek, vál. és szerk. MEDVIGY Endre és TORNAI József, 1987;
Megzendül az erdő, versek, Vésztő, 1987;
Nagy útakról hazatérve, összegyűjtött versek, szerk. MEDVIGY Endre, 1–2, 1993.