Tekintetéljenezve
szemhéját imára csukja össze
vak szentté húnyódik be

tekintetverve-rúgva
elindul hosszú útra
minthogyha Rodostóba

Piros csizmája nyomát
vérrel lepi be az ősz
vérrel lepi be az ősz

Nincs tekintet egy se
amely a földre sütve
minket égethetne

Tekintetünk szabad
rabságunk volt a rab

Pillantásaidat
bárki vagy el ne add