GYŐRI László (Orosháza, 1942. január 29.): költő, újságíró. Középiskolai tanulmányait a hódmezővásárhelyi Bethlen Gábor Gimnáziumban, valamint az orosházi Táncsics Mihály Gimnáziumban végezte el. 1966-ban az ELTE-n tanári és könyvtárosi oklevelet szerzett. A Kilencek költőcsoport tagja. Könyvtáros Salgótarjánban, Kaposváron, 1972-től Tatabányán. Az Új Forrás szerkesztőségének tagja. 1980-tól a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár , 1981-től a Központi Sajtószolgálat, 1994-től az 56-os Intézet munkatársa. Az Elérhetetlen föld (1969) c. antológiában bemutatkozó költők egyike. Díjai: Kaposvár művészeti díja (1971); Radnóti-díj (1977); József Attila-díj (1992). – Líráját folklorisztikus érdeklődés, nyelvi kísérletezés, párhuzamos sorok, halmozásos szóképek jellemzik. Verseiben gyakori az archaizálás, a tájnyelv használata. ( kilencek )

Művek
Ez a vers eladó, 1968;
Elérhetetlen föld (versantológia résztvevője, 1969;
Verselemzések bibliográfiája, Tatabánya, 1974, 19772;
Tekintet, 1980;
Nomád katona, Magyar írók elbeszélései cigányokról, vál, szerk. és utószó, 1980;
Laposkúszás, 1984;
Skandalum, versek, 1995;
Kutyafoci, gyermekversek, Miskolc, 1996.
Bizonyos értelemben (versek, 2002)
A kései Éden (elbeszélések, 2005)
Piros a vér a pesti utcán. Az 1956-os forradalom versei és gúnyiratai. (Gyűjtés, összeállítás, 2006)
A rabbiánus kecsketartó (elbeszélések, 2009)
A szó árnyéka (versek, 2010)