Ó, én édes
hazám, te jó Magyarország,
Ki keresztyénségnek viseled paizsát,
Viselsz pogány vérrel festett éles
szablyát,
Vitézlő oskola, immár Isten hozzád!
Egriek, vitézek, végeknek tüköri,
Kiknek vitézségét minden föld beszéli,
Régi vitézséghez dolgotokot veti,
Istennek ajánlva legyetek immár
ti!
Ti is, rárószárnyon járó hamar lovak,,
Az kiknek hátokon az jó vitéz ifjak
Gyakorta kergetnek, s hol penig
szaladnak,
Adassék egészség már mindnyájatoknak!
Fényes sok szép szerszám, vitézlő
nagy szépség,
Katonatalálmány, új forma ékesség,
Seregben tündöklő és fénlő frisesség,
Éntűlem s Istentül legyen már békesség!
Sok jó vitéz legény, kiket felemeltem,
S kikkel sok jót tettem, tartottam,
neveltem,
Maradjon nálatok jó emlékezetem,
Jusson eszetekbe jótétemről nevem! |
Vitéz próba
helye, kiterjedt sík mező,
S fákkal, kősziklákkal bővös hegy,
völgy, erdő,
Kit az sok csata jár, s jószerencse
leső,
Legyen Isten hozzád, sok vitézt
legellő!
Igaz atyámfia s meghitt jó barátim,
Kiknél nyilván vadnak keserves
bánatim,
Ti jutván eszembe hullnak sok könyveim,
Már Isten hozzátok, jó vitéz rokonim!
Ti is, angyalképet mutató szép szüzek
És szemmel öldöklő örvendetes menyek,
Kik hol vesztettetek, s hol élesztettetek,
Isten s jó szerelem maradjon veletek!
Ti penig, szerzettem átkozott sok
versek,
Búnál kik egyebet nekem nem nyertetek,
Tűzben mind fejenként égjetek,
vesszetek,
Mert haszontalanok, jót nem érdemletek. |
