Bartalis János 
Apáca, 1893. július 29.– Kolozsvár, 1976. december 18.
költő
Bartalis János Új hit, új reménység
Bartalis János Világítani magunkban
Bartalis János Rím vendége

BARTALIS János (Apáca, 1893. július 29.– Kolozsvár, 1976. december 18.): költő. Hosszúfalun diákoskodik, majd kolozsvári és budapesti tanárképzőt végez. Tisztviselő lesz, az első világháború után pedig Alsókosályon gazdálkodik. 1933-1940 között Magyarországon tanító, utána visszamegy Erdélybe. 1929-től a Kemény Zsigmond Társaság tagja. 1933–1941 között Ráckevén, Pilisvörösváron, Kiskőrösön tanár. 1941–1959 között a kolozsvári egyetemi könyvtár könyvtárosa. A Nyugat felfedezettje, az erdélyi szabadvers atyjának tartják. Alapító tagja az Erdélyi Helikonnak. 1945–1954 között nem jelent meg kötete. Rímtelen és kötetlen expresszionista verseiben, a „kosályi bukolikákban” a falu életéről, a szántóvetőélet szépségeiről számolt be. Új verseiben ismét ez a természeti idill éledt föl. Élete utolsó szakaszában a kolozsvári egyetemi könyvtárban dolgozott. Több tucat verskötetet publikált 1926-1976 között.( helikonista ) ( Erdély )

Művek
Hajh, rózsafa. Kolozsvár: Erdélyi Szépmíves Céh. 1926
Napmadara. Budapest: Dante. 1930
Föld a párnám. Kolozsvár: Erdélyi Szépímíves Céh. 1930
Világ térein gázolok. Budapest: Dante. 1937
A mezők áldása. Bartalis János összes versei. Budapest: Révai. 1942
Pedig tavasz jő. Bukarest: Állami Irodalmi és Művészeti Kiadó. 1957
Új mezők és új dalok felé. Bukarest: Állami Irodalmi és Művészeti Kiadó. 1959
Versek. 1–2. köt. Bev. Izsák József. Bukarest: Irodalmi. 1963–1968.
Idő, ne fuss! Bukarest: Irodalmi. 1965.
Legszebb versei. Bukarest: Ifjúsági. 1966.
Nyugtalanságok. Bukarest: Ifjúsági. 1969
Veresbegymadár. Bukarest: Kriterion. 1973
Vers, fájó szépség. Kolozsvár: Dacia. 1977
Jövök az Időből. Brassó: Brassói Lapok Alapítvány. 2003
Ujjaimból liliomok nőnek. Válogatott versek. Kolozsvár: Kriterion. 2004