Vári Fábián László 
Feslik a setét…
Dinnyés József dalai
Sűrved a setét 
éjjeli posztó, 
az a szövőszék, 
jaj, de magas!
A csillagménesnek 
abrakot osztó 
telihold fénye 
ólomsugaras.

Héj, famulus,
a szomjúság támad, 
s már egy hete 
száraz a cseber! 
Üres kupához
illik a bánat - 
nem üzen Tokaj, 
sem víg Eger!

 Beregszász hegyei 
megrontva ülnek, 
hasznát elszívták 
kóbor ördögök. 
Ott most tablettás 
lőréket szűrnek,
s az Úristen ege 
hasztalan dörög.

Nem terem nékünk 
malosa szőlő, 
mustot sem ád, 
mert nincs bakator. 
Onthat itt áldást 
májusi felhő.
bor nélkül iszonyú 
gyászos a tor.

 Lány lép szobámba, 
palack a kezében, 
sok leomló fürtje 
vadfekete. 
Rejtem a szívem 
rácfeketébe, 
de részegen villan 
rám a szeme ...

Feslik a setét 
éjjeli posztó, 
rikolt a harsona-
hangú kakas. 
Vakít a képernyőn 
frissen hullt porhó, 
s magas a kedvem, 
ma újra magas!