Vári Fábián László 
Csonkahét is eljön …
Dinnyés József dalai
Öreg égi porta kapuja nyitva már,
amonnan jődögél lefelé egy szamár.
Dávid a holdfényben nézi csak s hegedül: 
 a szamárhát ívén maga a Kisded ül.

Éji selyemszálból van fonva a haja, 
mint az ébredő nap ragyogó homloka, 
szeme két gödrében ikerpár csillag ül, 
valóban az Isten fia ő egyedül.

Ezüst pata csendül csillagon és kövön, 
lenn az egész földön jaj, de nagy az öröm! 
Kaláccsal raknák ki, ha lenne, az utat, 
hogy illőn köszöntsék az Urat, az Urat.

Rút Heródes habzik, kékül, majd lóra száll, 
hozzá szegődött most napszámba a halál. 
Törje ki négy lábát, szakadjon meg lova! 
Varjak egyenek meg, csecsemők gyilkosa! 

 Jézus kicsi arca, homloka komorul, 
fölötte az ég is lúdbőrzik, beborul. 
Vérrel él a pallos, ide sújt, oda csap, 
sok apró legényke élete ennyi csak.

A hű szamár érzi a meleg vér szagát, 
viszi, menekíti kis urát, kis urát. 
Hol a béke trónol, csacsifül int oda, 
ott lesz menedéke, jó meleg otthona.

Csonkahét is eljön, leesik majd a hó, 
s a pásztorok hátán nincs elég takaró. 
Árvíz is szaggatta kunyhójuk falait, 
rád szorulnak nagyon, küldj Uram, valakit!