Levegőt nem vesz és nem ad, 
lélegzem én helyette. 
Nem bábu és nem káprázat. 
A bakancsát levette.

A pohárba, mint a proté- 
zis, éjszakázni tér be. 
Haja vízen szétterül, 
az üveghez ér térde.

A lennit és a nincset is 
övébe gyűrve tartja, 
keserű lesz a víz tőle, 
fehér a pohár alja.

Osztozkodni az éjszakán 
nem mozdítja a szárnyát, 
hogy lehetne, ha figyelik, 
kijutni a szobán át.

Az angyal az abroszon he- 
ver. Jó csalódni néha. 
A szobát plafonig töltöm 
fénnyel. Lesz este még ma.