kinek a tüdejébe 
kinek gyomrába rág 
a század hiszi balgán 
hogy az csupán a rák

kinek torkát szorítja 
vagy agyát iszonyat 
azt hiszi: így burjánzik 
benne a daganat

kinek vadul nyilamlik 
a szíve míg hörög 
szűkülő érben sejt egy 
sodródó vérrögöt

a bátor ki halálát 
kihordja életig
tudja hogy benne voltak 
mohó hada lakik

ősök vergődnek bennünk 
mint varsákban halak 
létünknek fonatán át 
létek áramlanak

véresek makacsok gyávák 
s markolják mind szivünk 
abból facsarva harcunk
s fegyverletételünk

s leszen ki be sem várja
míg a kín beletép -–
mégis fiának ismer 
mindnyájunkat e nép 

magányosság volt sorsa 
nyomora - szerelem 
vajúdás forradalma 
könnye: történelem

megszül bennünket újra 
bár dől belőle vér
s ha kínzaték kínunktól 
könnyű halált igér