Valahol mindig perceg a szú
a szőnyegen sárga hajók
havonta egyszer ír a fiú
pénzt kér s ennivalót

nem fájhat semmi úgy mint az anyákndk az ünnep
mikor hiába várnak homályos ablakokban
míg eső elől zajos gyerekek menekűlnek
nem fájhat semmi jobban

aztán régi ruhák feketéllnek
levél jön szívbemaró
a szomszédok pletykálni betérnek
és fáj az anyáknak a szó

mert nem fájhat semmi úgy mint az anyáknak a részvét
ha nyikorgó széken árnyék ül a sarokban
s a komódon unottan porosodnak a csészék
nem fájhat semmi jobban

aztán csak maguknak főznek teát
s árnyaik messzire nyúlnak
aztán elalszanak némán az anyák
s arcukon a ráncok kisímulnak