Fut a táj, hegy-völgy váltja a síkot, 
Nagy tábla után jönnek pici csíkok; 
Tarlón, ugaron fel-felröppennek a varjak,
Kevés a vetés, sok a parlag.

A föld csupa gaz, csupa kóró, 
Magvát a szelekbe kiszóró,
Hol a szél vet, ugyan ki arathat? 
Kevés a vetés, sok a parlag.

Kihalt a mező, elvétve ha egy-két 
Gyerek zavarász kócos tehenecskét, 
Vagy roskatagon öregember ballag, 
Kevés a vetés, sok a parlag.

Szomorú ősz, a felleg a tájra 
Ködesőjét egyre szitálja,
Siratja talán, kik többé nem aratnak. 
Kevés a vetés, sok a parlag.