Varga József 
Meddig magyar a magyar?!
Dinnyés József dalai
A megsértett énem szól hozzátok,
A sárba kényszerített Magam,
Kik itt éltek már több évszázada,
S szigetté tett a történelem.
Anyánk szép nyelvét ne feledjétek,
Csábítsanak idegen hatások,
Pogányos-kötésű Dózsa-fajta
Rokon, légy erős, szikla-smaragd!…
Csak tollam hegyére billent bánatos szavam:
Meddig marad itt igazán magyar a magyar?!

Nézzétek a rét, magányos tölgyét!
Kelet viharos szelét állja,
Bár törzsét pusztító féreg járja.
Ágai derűs égbe nyúlnak,
Gyér lombja között szégyenek múlnak.
Mégis dacol az idővel, gőggel,
Apró csemetéket nevel, gonddal,
Büszke, tudatos tölgyifjakat!…
Csak tollam hegyére billent bánatos szavam:
Meddig marad itt igazán magyar a magyar?!

 A vadon rendjét ne rontsátok meg
Emberalkotta csáb célokért!
A farkas fiait nem kutyának
Szüli, hű, talpnyaló szukának.
Élj jogoddal hős Árpád-ivadék!
Nem látod, hogy gyérül a Maradék?
Szükség van rád e gigászi rendben:
Légy bátor, konok, s ne hagyd magad!…
Csak tollam hegyére billent bánatos szavam:
Meddig marad itt igazán magyar a magyar?!