Süvítnek
napjaink, a forró sortüzek,
- valamit mindennap
elmulasztunk.
Robotolunk lélekszakadva, jóttevőn,
- s valamit
minden tettben elmulasztunk.
Áldozódunk a szerelemben egy életen
át,
- s valamit
minden csókban elmulasztunk.
Mert valami hiányzik minden ölelésből,
- minden
csókból hiányzik valami.
Hiába alkotjuk meg s vívunk érte
naponta,
- minden
szerelemből hiányzik valami.
Hiába verekszünk érte halálig:
- ha miénk is,
- a boldogságból
hiányzik valami.
Jóllakhatsz fuldoklásig a gyönyörökkel,
- az életedből
hiányzik valami.
Hiába vágysz az emberi teljességre,
- mert
az emberből hiányzik valami.
Hiába reménykedsz a megváltó Egészben,
- mert
az Egészből hiányzik valami.
A Mindenségből hiányzik egy csillag,
- a Mindenségből
hiányzik valami.
A Világból hiányzik a mi világunk,
- a Világból
hiányzik valami.
|
Az égboltról
hiányzik egy sugár,
- felőlünk
hiányzik valami.
A Földből hiányzik egy talpalatnyi
föld,
- talpunk
alól hiányzik valami.
Pedig így szólt az ígéret a múltból:
- "Valahol!
Valamikor! Valami!"
Hitték a bölcsek, hitték a hívők,
- mióta
élünk, e hitetést hallani.
De már reánk tört a tudás: - Valami
nincs sehol!
- s a
mi dolgunk ezt bevallani,
s keresni azt, amit már nem szabad
senkinek
elmulasztani.
Újra kell kezdeni mindent,
- minden
szót újra kimondani.
Újra kezdeni minden ölelést,
- minden
szerelmet újra kibontani.
Újra kezdeni minden művet és minden
életet,
- kezünket
mindenkinek újra odanyújtani.
Újra kezdeni mindent e világon,
- megteremteni,
ami nincs sehol,
de itt van mindnyájunkban mégis,
belőlünk sürgetve dalol,
újra hiteti, hogy eljön
valami,
valamikor, valahol... |
