Kikericsek
az őszi réten...
Lila arccal néz rám Arad.
Az ég borongós. Katángkóró
az árokparton most a had.
Sarat tapos a láb, a lélek.
Harkály ver riadót. Dobol!
Jó Damjanich, Dessewffy, Lázár
számára ez volt a pokol.
S a többiek is sorra-sorra:
Pöltemberg, Lahner, Vécsey,
Kiss Ernő s vitéz Török Ignác
gyertek vissza kísérteni.
Mert rothad minden. A szép haza
tolvajok kezébe esett.
Egyre kevesebb már a napfény,
szenny öldökli az életet.
Kikericsek amott a réten...
Muszka lovak nyerítenek.
Pikák merednek a magyarra,
Három is jut mindenkinek.
|
Kilenc kötél
remeg a szélben,
a várfalnál sortűz ropog.
A lélek sajog csak örökké
vérük beitta a homok.
Ökörnyálzászló fönt a sáncon,
akár a tépett ing, lobog.
Amerre elment Bécs kutyája,
nem maradt más: romok, romok.
Százhatvan éve. Fényes kardunk
hüvelyében rozsdásodik.
Komorlik fölöttünk Világos,
reményünk alázza porig.
Tűzöm a szívem kokárdába,
hóhér kezéről vér csöpög.
Hányszor haltunk meg már azóta?
Hányszor törtek ránk ördögök...?!
Kikericsek a messzi réten...
Lila arccal néz rám Arad.
Eső szemerkél. Katángkóró
az árokparton most a had.
(2009) |
