Tóth Bálint 
Vigyázzatok az éjszakára!
         A Váci Fegyházban 1954 őszén írtam e verset, fejben; máig is csak így őriztem. 
         Nem lett volna tanácsos papírra vetni napjainkig. 
         De vállalom. 
         Nem a mai jövőnek szól, de a már befejezett jövőnek: 1956-nak.
Dinnyés József dalai
Vigyázzatok az éjszakára!
öldöklő karddal jár az angyal,
s jaj a háznak, mit megjelöltek
véres sávval, véres csillaggal!

Jaj, akinek ma szíve néma,
s nem kondul fájón fel a vészre,
kiben a perc lármája él csak,
nem századok harangverése.

Jaj, ki kaján örömben gázol,
fegyvert fogva önvére ellen,
s hahotás szájjal lakomázik
az országot rejtő tetemben.

S ezerszer jaj vezéreiknek,
villám ver rájuk bosszúló fényt,
viharban zajduló falkájuk
tépi szét őket farkasokként.

S elmúlnak, mint tábortűz füstje,
mint őszi lombok vörössége,
elszélednek, ponyváról pelyva,
a szétmarkoló nyári szélbe.

Vigyázzatok! Nagy öldöklés lesz!
Nem én teszem és nem a másik.
A bosszúálló angyal kardja
űzi őket a pusztulásig.
                                               Vác, 1954.