Szepesi Attila 
A kilencvenes évek 
                       "betűkkel táncoló elmék porviharja 
                        pórusom eltömi szemem is kimarja" 
                                                                           (Határ Győző)
Dinnyés József dalai
Elfutnak a kilencvenes évek: 
a vásártéri handabanda; 
a kozmikus ráolvasás, 
a mágusi kupeckedés, 
a kaparj-kurta-neked-is-lesz, 
a kupleráji áhitat, 
a honmentő kofálkodás, 
a libabőrző festett vérzés, 
a tudományos köldöknézés, 
a Pilátus-mosakodás. 

Elfutnak a kilencvenes évek: 
elszállnak az angyalröptetők 
a fűvészek, a bűvészek, 
a hasfelmetsző-művészek, 
a nyalka muszkavezetők, 
ördögbőrben vagy angyalbőrben 
a kannibáli jótevők, 
a sipisták és anarchisták 
a kabbalista monarchista 
sanda méregkeverők.

 Elfutnak a kilencvenes évek: 
megvakulnak a béljósok, 
kristálynézők és kankósok, 
a szecessziós pederaszták, 
a véreskarmu macskacafkák 
népi-urbánus augurok, 
a parlamenti bájgunárok, 
lemezlovasok, nepperek, 
hoppmesterek, gyepmesterek 
és dákoromán donhuánok. 

Elfutnak a kilencvenes évek: 
ledől minden pacsuli-színpad, 
hová lesznek a hasbeszélők, 
a pöcegödör-látnokok, 
a virilista ingyenélők, 
a hangyanyüzsgő fontosok, 
a mézesmázos eszelősök, 
a futurista szauruszok, 
a szűzkurvák, a kékharisnyák, 
a kertitörpe mágusok.

 Elfutnak a kilencvenes évek: 
marad e szélűzött planéta, 
a Tejút szappanbuboréka, 
összekuszálva, elfeledve, 
tenger kincsével meggyalázva 
az új évezred küszöbén 
hullakamra-mocsokba fúl; 
eljön, amiről szól az Írás, 
az idők végéhez közel 
vérözön, kórság, sáskajárás… 

Vízöntő-kor íródeákja, 
se hangszerem, se énekem 
dadogásom lélektelen, 
voltam pedig dalok tudója, 
bolyongó igricek utóda, 
most alólam elvész a mezsgye, 
a számon bűzlő jambusok; 
mít sem tudva, mít sem feledve 
makogok csak, mint a hülye, 
kinek a nyála is elcsurog