Konkoly talán ha megfogan,
Se tyúkhúr, se laboda.
Bürök dühöng a földeken,
Csalán csap fel az ólba.

Szent Antal tüze ha lobban,
Lilul a varjúköröm.
Egy nemzet mar az anyarozsba,
S elvetél az életöröm.

Gellért imája ez tán,
Vagy csak az utolsó táltos átka?!
Szent Iván éjén lerohad
Jövőnk fején a párta.

Latrok urával cimborált,
Dögkút gödrébe temetik.
Ha harmad századra felkel is,
Eföldi férgek ellepik.