Eklektikus a nő,
ki tegnap elrabolt
a szája élveteg, bizantinus,
az álla félkerek román,
az orra ógörög,
szeme kubista mandula,
a homloka hűvös és gótikus,
a lelke posztmodern,
a teste posztrubensi mellesincs
A nő fennkölt és szűzgarázsszagú,
a kor halandzsa gyermeke,
folyton a posztléről dumál,
absztrakt mezőkben újlatin
műszóvirágok nyílanak,
unom, rózsát veszek neki,
lefektetem, de közben is
beszél mint mélytudat,
forog, forog mély sírjában
a pszichoanalízis
Veszélyes nő, biztos,
hogy önveszélyes és
lehet, hogy közveszélyes is,
kis melle szúr, ahogy mered;
lát minket és röhög az Úr.
A kis nő már hörög,
poszt és modern minden szava,
körülöttünk posztposzt installáció:
döglött kígyó az ágy melletti széken:
kékharisnyanadrág |
