némán megállunk, 
leeresztjük nyakkendőnket 
hogy lásd itt a
mell körül még 
dobban valami

és tudd: ezt a vén- 
asszonyok nyarát 
magunknak szenteljük 
hisz még mindig
piros az adu ...

és az asszonyok 
hajából kifésüljük 
az utolsó kéklő 
mirtuszvirág-koszorút.