Pék Pál
A másik égtáj embere
Dinnyés József dalai
Aki ott, csak fonák-maga,
szó-mocsokban vackol rég,
s mozdulata delejében
rontás – Ahogy visszalép,
megérti, hogy rávall minden:
út, s ahova visszajut;
ölni, halni, ahol egykor
hazudni is kitanult,
ahol végre, kiforgatva
indulhat a semmibe,
nem tudva, hogy vele tart
egy másik égtáj embere,
kinek kertjét, szennyesét se
fedezi el új karám,
kit a sorsa hőköltet, mert
hazája nem, háza áll,
ki távolodón öleli
még azt, amit csak kölcsön
egy árva isten játékaként
kapott e múló földön.