Pislog a lámpa, görnyedezem,
Zengő barázdán függ a szemem.
Toll az ekém, le mélyre hasítja,
De mit ér, ha nem szól fenn a pacsirta.

Százszor, ezerszer jobb a napon
Szántani, vetni ősugaron,
Sárga kalász reng végig a rónán,
Szebb koszorúnak, mint a borostyán.

Illan az élet, rózsa lehull,
A dal is elszáll nyomtalanul,
Új ivadék szánt egyre tovább:
Szántja a költő szíve porát…