Aztat nem tengernek zavarodott habja, 
Nem Aethna' tüzének gőzölődő lángja, 
Sem dörgő villámnak irtóztató hangja
EI kezdett útjában meg nem gátolhatja.

Nem fél, nem rettegi királynak hatalmát ,
Mert jó 's vig kedvéből tartja hagyományát;
De nem is vadászsza iramló malasztját 
Másoknak kárával préselt ajándékát.

Ki semmit nem reménl, ki senkitől nem fél, 
Az igazán boldog, 's szabad életet él:
Nem fárasztja őtet üres hívságos szél, 
Azért nem éri, mint másokat, veszély.

De a' ki rettegve kéri világ' javát 
Változó, el adta arany szabadságát, 
Paizsát el hajtván rabbá adta magát,
Önnön maga tette békóbann' a' lábát.