Komjáthy Jenő 
Költő vagyok
Dinnyés József dalai
Költő vagyok s magyar: 
Kimondom, fönnen érzem én. 
Hisz nemzetemre vall
Dalom, hatalmas zengzetén. 
Kitárom én szivemnek 
Dúsgazdag életét,
És dús szívembül árad 
A szép magyar beszéd.

Költő vagyok. Ki több? 
Van-e, ki jobban, szebben él 
Óh, van-e széditőbb 
Gyönyör az ihlet kéjinél? 
Örvényeibe látok 
Átszellemülve, lét!
És mélyeid kizengi 
Bűvös magyar beszéd.

 Költő vagyok. Ki mer 
Repülni versenyt én velem? 
Cserélni senkivel
EI nem cserélem életem. 
Dalomban töri gátját 
Hatalmas árja szét,
S büszkén kel ajkaimról 
Lelkes magyar beszéd. 

Költő vagyok. Ki lát 
Mélyebbre, mint a dal fia? 
Megnyílik a világ,
S titokzatos harmonia 
Zeng akkor ajkaimról, 
És árad messze szét. 
Méltó vagy Istenekhez, 
Dicső magyar beszéd !
 

 Költő vagyok. Szivem 
A szabadságért lelkesül, 
Mert írva, mélyiben: 
Éljen az ember emberül! 
Ujjongok álmaimban 
Bilincset törve szét; 
Kitör belőlem akkor 
Szilaj magyar beszéd. 

Költő vagyok s magyar: 
Virága büszke törzsnek én; 
Napfényes álmival
Csügg lelkem áldott életén. 
Dalomnak minden ember 
Megérzi még hevét,
S fönséged elragadja, 
Csodás magyar beszéd! 

(1890)