Meddig gyászol
Pannonia?
Mondd meg, bölcs főpap, hív polgár!
Melly bűnért kell lakolnia,
Hogy fényes nappal is népe setétben
jár?
Mikép törekednek mások
Vad szavokat mesterségre
Szoktatni, hogy virágzások
Just adhasson nékik fényes dicsőségre!
Mint érzik, hogy a bölcs elme
Legszebb birtok, legjobb fegyver,
S hogy köztök ennek szerelme
Édes anyjok hangján legtöbb szíveket
nyer!
Népek, jertek tanúságra:
Mi az idegen szózatot
Emeljük fő méltóságra,
S a magunkén csúfot ejtünk s gyalázatot.
„Amaz az észnek Dunája,
Az folyjon sebes árjával,
S kik közel laknak hozzája,
Csak azok teljenek becses aranyával?”
Ezt mondjuk, s száz szép tájra
Hazánknak ügyet sem vetünk,
S ezernyi ezrek kárára
Minden egyéb folyót önkényt betemetünk. |
Mit használ
az ész intése?
Tömjént kedvesebb bálvány vár.
Törvény a világ’ ízlése,
S magyarúl olvasni s szólni nem
módi már.
Meddig lesz nyelvetek árva
Magatok közt, o magyarok?
Meddig lesznek még elzárva
Tőle az iskolák, gyűlések, udvarok?
Híres ösök maradéki,
Mit nyertek nagy nevetekkel,
Ha csak vak kény bábjátéki
Maradtok, s nem futtok versent
bölcs népekkel?
A bölcs népnek van jól dolga
Az várhat tartós nyugalmat:
A tudatlan mindig szolga;
Csak az ész ád szép fényt, kincset,
diadalmat.
Ragyogjon hát az ész fénye,
Terjeszsze azt szép nyelvetek,
Ez a dicsőség ösvénye,
Ezt járjátok: ne korcs, ép nemzet
legyetek!
Ha, mint Cassandra szavára,
Enyémre is megvetés vár,
Nemzetünk sároszlopára
Ezt írják nem soká: volt magyar,
de nincs már. |
