Karácsonyi Zsolt
A tánctanár színre lép
Dinnyés József dalai
Nem kontinens, nem sziget, de
süllyedni kezd ez a város,
ami nem a semmivel, csak
a nyugvó nappal határos.

Nem kontinens, nem sziget, de
beolvad az éjszakába,
ahol csak a szellem holdja
nevet rá az üres tájra.

Üres a táj, mert a gépek
miatt nem jár semmi állat.
Az utcákon néma csillag
falja fel a satnya fákat.

És egy ismeretlen angyal
csapódik a kövezetre,
lába reszket, arca fénylik,
méltó még a szeretetre.

 Persze, annak nem az égi,
csak a földi válfajára.
Talán ő lesz a süllyedő város
legjobb tánctanára,

akit körberajonganak,
mert tud kesztyűbe dudálni,
ismer minden titkos lépést,
tudja, hogy kell poklot járni.

Arca ezért derűs, nyugodt.
Pedig forrong égi vére,
arra gondol kirúgatja
magát a világvégére.

 Összeszorul menny és pokol
egyetlen röviditalban,
de ameddig iszogatja,
láthatóvá lesz a dallam.

Erre járják, erre ropják,
emiatt ölnek, rabolnak,
akik a tánctanártól már
minden lépést megtanultak.

Meglát minden véres tréfát,
szinte szóra nyílna szája,
és a város beleolvad
a süllyedő éjszakába.