kedvemben néha nóta sikkant
s csenddé pászmált a levegőben
részeg füstökben bicska villant
s mégis rám metszett sebeket

felálltam hát s tántorogtam sokszor
s nem bömböltem a pofonoktól
nem ordítottam kiáltoztam
segítségért
s nem jött sehonnan
nem védtem magamat soha

inaimból fonok korbácsot
végén dudoros bojt az öklöm
foghíjaim vasakkal töltöm
körmeim vérgező zsiletek

nem lehet itt dúdolni félve
ordítás: halk fenét se ér
ágyúzni kell e vad zengésbe
veretni a viharokat