Juhász Ferenc 
A Csönd virága 
Dinnyés József dalai
A csönd elvirágzik levelet hajt a bánat nagy erekkel 
Ne sikolts ne sikolts ne törj meg engem a szemeddel 
Ne feszíts föl a jajgatásra eleven síró kötelekkel 
Száradok húsomban szerveimben belep a halál döngő kék legyekkel 

Mint a polip karjai idegeim a nyálas űrbe kinyúlnak 
Csillag-halacskákra tekerődnek forró vérüktől ittasulnak 
Nyálkás zöld szem vagyok tengelyen forgó szenvedéseim kigyúlnak 
Emelj ki mélyeimből üveges közönyömtől ragadozó-álcámtól szabaduljak 

Egy szarvast hallottam énekelni vándoroljunk arra a tájra 
Ott csöndből vannak a levelek a némaság fái felszöknek sudárra 
Ott piros madarak virágzanak ődöng a szelídség őzsutája 
Kihajt szívedből a szívem holdfényben nyit a Csönd virága