Ismeretlen szerző 
Cantio Militis
Dinnyés József dalai
Zöldítsed, Úristen, hamar az erdőket,
Hogy próbálhassuk meg éles fegyverünket!

Ellenségünkre is bátran mikor jutunk,
Pogány ellenséggel bátran megütközzünk.

Kegyelmes Úristen, tenéked könyörgünk,
Hogy adjad kezünkben pogány ellenségünk!

Az vitéz magyarok mikoron kiütnek,
Pogány ellenséggel bátran szemben mennek.

Ottan sok pogányok csakhamar elesnek,
Magyar fegyverétül sebekben feküsznek.

Ments meg, nagy Úristen, minket az inségtül,
Az hitván, szokatlan török csorbájátul!

Adjad, nagy Úristen, hogy pogány fejekkel
Ékesíthessük meg az mi fejeinket!

Az végbélieknek add meg erejeket,
Hogy pogány vérébe mossuk fegyverünket!

Az ezerhatszázban és az negyvermyolcban
Éneklé ezeket egy ifjú magában.

Az ki ezt hallgatja, s vitéz akar lenni,
Az énekmondónak kész legyen pénzt adni!