Isten mosolyától szép a hajnal,
a csillagok fényes aranyszögek,
finoman remegő gyertyalángba
gyűjtik az égtől kapott örömet.

Aztán suta sorban botorkálnak
a semmire feszített görcs napok,
a félelemnek áldozott percek,
hamis igét hirdető álpapok.

Nekünk már nem szabad velük menni,
hazug köntösben áldozni velük,
mert nekünk megszentelt Egy a Minden,
nekik már rég halott az istenük