Gülch Csaba 
Az idő árkából 
                            „Kérlek fogadj el olyannak, 
                             amilyen vagyok, s akkor
                             egyre jobb leszek.”
Dinnyés József dalai
A vízből lassan szikrázó fény lesz,
a kehely kényes kristályként reped.
a halál soha sem lehet célunk,
Felé Isten parancsa nem vezet.

Elbújnék előled árva magányba,
aztán a kínoktól nyüszítenék,
bolyongva keresném könnyű lépted,
a holnapunk magasztos lényegét.

Megjárnám veled az idő árkait,
szívembe gyűrném a vad vágyakat,
végtelen sóhajjal ölelnélek,
így lelne ránk a puha virradat.

Ragyog majd bennem az égi fenség,
szelíden emészted a lelkemet
kérlek fogadj el hát önmagamnak,
ígérem: akkor egyre jobb leszek.