A folyó partján csendes tűz lobog,
egymást ölelik a néma lángok,
a lét rendjében fogant áradat
elsodorja a csillogó álmot.

Csak az örökkévaló, bölcs kapu,
a remélt üdvösség égi titka
takarja köddel a feloldozást,
és várja, hogy a Kulcs végre nyissa.

Reszket a vágy, vakon földig hajol,
halk balladát dúdol árva fénye,
a tiszta szív gyenge jajszavától
zubogni kezd a liliom vére.