Gál Sándor 
virágének
Dinnyés József dalai
jutottam idáig
leveles virágig
annak hullásáig
magam hullásáig

rozmaring rozmaring igaz rozmaringág
kinek is köszönjek kitől is búcsúzzak
fehér éjszakáim sötét hajnalaim
fehér hajnalaim sötét nappalaim
keltében-hunytában

onnan tovább messzebb
magamtól legmesszebb
mennék mint sas szállnék
zóld ágakra állnék

lépek füvek között szálas füvek között
derékig harmatban jeges áradatban
özönlő jégárban jéggel zajló égben
távoI jaj tetőled rozmaringvirágom
halál tenyerében

jutottam idáig
Iegfelsőbb királyig
sosem volt világra
sosem lesz világra