Vadzab növi a temető
Kopjafáit révültében
Hegyoldalból mélykék erdő
Forog tükrös fejszeélen

Alkonyati varjúszárnnyal
Nehezedik le az este
Csöndjét rozzant citerákkal
Csillagokra kipengetve

Fenn a hegyen fehér templom
Árnyék-fekete gyertyája
Súlyosul a holdkőúton
Fordulva bé Moldovába

Az idő vén asszonyarcát
Mélyrét ülik meg a ráncok, -
Őrzik hitük tört sugarán
Holdasuló másviláguk

Kút ágasán pipiskedve
Lidérc vihog hétvilágra
- Hidegebb lesz minden este
S feketébb az éj homálya…