Lehet még jó Budán éjjeli szállásom,
Tűrt laskám, és egy-két esti borivásom... 
Nem leszel már hazám, meg áldott Magyarország.

Földjeinket bírják kevély idegönök,
Lelkedet megveszik éjből jött szennyesök. 
Nem leszel már hazám, megáldott Magyarország.

Eluntattak engöm az új magyar urak, 
Ardélból tefeléd hullócsillag mutat.
Nem leszel már hazám, megáldott Magyarország.

Környülvettek engöm pogán rettegésök, 
Kergetnek belőled hejj-hajj kevélységök.
Nem leszel már hazám, megáldott Magyarország.

Bujdoshatok immár szerte az világba, 
Hazátlan hazámba, egynyári virágba.
Nem leszel már hazám, megáldott Magyarország.

Sem itthon, sem otthon nem jut már énneköm, 
Égi madarak közt lebeg az éneköm.
Nem leszel már hazám, megáldott Magyarország.

Legyön Isten hozzád, vásott Magyarország, 
Bujdosik benned is mostan a boldogság. 
Nem leszel már hazám, megáldott Magyarország.

Maradok Erdélyben bozgorolt magyarnak, 
Mintsem tebenned jöttmentnek tartsanak. 
Nem leszel már hazám, megáldott Magyarország.

Diktálta ez versöt Csíknak hóvárában
Bornemisza Pétör egy boromisszának...
Nem leszel már hazám, megáldott Magyarország.