Mondjátok el, az új hazát:
a víz ízét, a föld szagát,

a szántót, tarlót, réteket,
a port, amelyre léptetek.

A házat, melyben laktatok:
az ajtaját, az ablakot,

a zárat és a nagy falat…
A mélyben surranó halat.

Az utat, fákat, lombokat:
a könnyet és a gondokat,

a célt, - mit tán' elértetek -
s az embert, kit nem értetek.

Aztán, egy-két szót szóljatok,
arról, ki szintén itt lakott,

kinek velünk csak gondja volt
s a házán karcsú tornya volt.

Mondjátok el, mint éltetek?
Azt is, ha félve féltetek,

azt is, hogyha néha könnyetek
közé szorult reményetek.

És azt is, hogyha sírtatok,
mikor örömről írtatok.