Más vitte mindig, sosem én,
az osztagból a legnagyobb,
hatalmas robajjal fölém
nőtt álmomban mindig az a dob.

S ütötték: pramm-papam-paramm!
Elindult minden, ami él
nyomában, s halántékomon
dobolta ritmusát a vér.

Más veri, hej, azóta is
a nagydobot - és meglehet:
én beérem egy furulyával,
s ő nem fog véle verebet!