Nem csak a türk az ellenségem, 
van itt kétarcú áruló.
Gerince - az nincs, vitézségem 
néki áru, kapaszkodó,
hogy mindent féregként túléljen; 
s túl az újmódi mágián
a kamatláb őserdejéből 
röhög rám, mint egy pávián.

Ki minden perem elvesztetem, 
ki hazámban fattyú vagyok:
én megyek minden pogány ellen, 
s egyként is győzni akarok. 
Pajtásom, lehet hogy Erdélyben 
foglyok leszünk, s úgy nagyurak... 
Hát tűrhetjük-e Felvidéken, 
hogy kupec, s barbár fosztogat?

És nincs győzelem, nincs igazság, 
nincs semmi, de Balassi van. 
Dobó Krisztinát, s Istent kérdezd, 
hogy ki és mért boldogtalan.
Egy török ágyú Esztergomál
mégis a lényegre felel:
- De jó hogy nem a saját fajtám 
gyilkos kezétől haltam el!