Délre kívánkoztál, szikár hegyi lakó,
Nyelved is elhoztad, téged hizlal a szó.

Négytornyú váradba botlik a tekintet,
Tiéd az örökség, illet vagy nem illet.

Friss szimbólumokkal, hidakkal, falakkal
Metropolist emelsz konok öntudattal.

Kezünket nyújtanánk, végek őslakói,
Te elfordulsz tőlünk, dehogy akarsz szólni.

Ha mégis szót ejtesz, szavad tüzes ostor,
Haszonnal tanultál némettől, orosztól.

Látjuk semmi kedved hites barátsághoz,
Ósdi fegyveredet nem tetted még lábhoz.

Forró indulatok mérgezik a véred,
Téged is, minket is elemészt e méreg.

Tegnap még tutajjal úsztál le a Vágon,
Ma már elmerenghetsz ajándék Dunádon.