Nem! Szent hamvaikon sarjazik ujra föl 
A nyers zsenge növény, száz aszu év után; 
Látom küzdni korunk bajnokit érte, és
   Kél arcomra örömsugár.

Nézd, mint széled amott a buta vak homály 
A sok század alatt megrögösült hibák 
Bújós tömkelegét irtani lelkesen
   Törnek nagyjaid, oh hazám! 

Kezd már hajtani főt a születési gőg, 
Jobbágyához az úr emberileg simúl, 
Nem sujt a hatalom hajdani kénye, s az
   Önzés mételye gyéren öl.

Méltan szálla reád, nemzetem, egykoron 
A bűnsujtogató Isten erős keze;
Mert tenvéreidet, pórnemü népedet 
   Sebzéd orvosolatlanúl.

Vittél Isten elé áldozatúl imént 
Gazdag birtokaid némi gyümölcsiből; 
Bizzál, nem feled ő áldani érte, csak
   Jót folytatni tovább siess.