kik süllyedvén időbe-térbe
elpártoltak utam kimérve

Többüktől a verset tanultam
többüknek jóbarátja voltam

többük gáncsolt ahogy tehette
többük körüldicsért helyette

többük csábított mert akartam
többnek csábítatlan maradtam

volt ki ha elment vitt magával
mást én űztem szóim fagyával

megint mást szédülten kívántam
de fölkopott gyakorta állam

– Most már ha jönnek bármifélék
a régi brancsnak vége végképp

mint féligismert társaságot
fogadom a ma-új világot

melyben a szót is félig értem
s csak félig érthető beszédem