Csoóri Sándor 
Reggeli szekérúton apámmal
Dinnyés József dalai
Megyünk apámmal szekéren,
megyünk két kis ökörrel,
harmat gurul utánunk
s csöppecske méz a Napból.

Balról illatos mákföld,
jobbról a temetőkert
s romtemplom vörös fala:
megkövült kristrálypalást.

Szúnyog sír arcunk mellett?
Vagy tán egy régi halott
nyüszög a pangó földből?
a csősz, a vén Böde,
kit megütött a villám?

Kalapját sasok hordják,
zsebóráját az Isten.
Látni néha: az égből
ezüst lánc lóg a földre,

 ott leng az Irtás fölött,
a nagy itató kútnál,
az ostorfának koccan,
a káva oldalának.

Kinek szemébe villan,
megáll egy pillanatra
s kapáját félrelökve
holt őseire gondol,
a hűvös rozmaringot
szétmorzsoló kezekre…

Megyünk apámmal szekéren,
megyünk két kis ökörrel,
harmat gurul utánunk
s csöppecske méz a Napból

Balról illatos mákföld,
jobbról a temetőkert –
rozmaring hajladozgat
felénk az árkon túlról.